Boldog karácsonyt kívánunk

Boldog karácsonyt kívánunk minden kedves tagunknak, ügyfeleinknek és barátainknak. Töltsétek szeretetben az ünnepet.

Nagyon hiányzik

Nagyon hiányzik az élő tolmácsolás, a kedves kollégák, a megszokott kabinhangulat. A hibrid megoldásnak hála, hosszú idő óta ismét személyesen találkoztunk. Maszk mögött, távolságot betartva, de mégiscsak együtt a csapat : Benyo Iván, Forrai Andrea, Nagy Katalin, Szabó Ágnes, Szarka Lucia, Vajna Tünde

2019. december 5. Mikulás-vacsora

Esemény időpontja:

2019, december 5 – 18:00 – 21:00

Esemény helyszíne:

Hotel Béke Radisson Blu Budapest

Esemény leírása:

Jubileumi évünk záró akkordja a Mikulás vacsora, amelyet az ünnepi év eseménysorozatához méltó módon, a felújított Béke szálloda Zsolnay termében tartunk, december 5-én, csütörtök este 18:00 órától. Jó lehetőség ez a találkozásra, a személyes kapcsolatok ápolására, valamint az együtt gondolkodásra is. Szeretnénk egy csoportképet is készíteni, sok éve tervezzük, idén ezt is megcsináljuk! A programban lesz szóbeli beszámoló az év fontosabb eseményeiről, FIT Europe, Café az árképzésről, valamint kötetlen beszélgetés az est többi részében. Az immár szokásos Mikulás csomag mellett, más meglepetésekkel is készültünk. Szeretettel várunk!

Mikulás vacsora 2019

Az idei évben is nagyon jó hangulatú Mikulás-vacsorán vettünk részt mintegy ötvenen a Radisson Blu Béke Hotel nemrég felújított Zsolnay-termében.

Természetesen idén is mindenki kapott Mikulás-csomagot, azonban ez alkalommal az ajándékcsomagnak az örömszerzésen kívül még egy fontos szerepe volt: a csomag hátoldalán található szám mutatta meg, kit melyik asztalhoz rendelt a sors, lehetőséget adva ezzel arra, hogy a tagtársak olyan kollégákkal is jobban megismerkedhessenek, akikkel korábban kevesebb kapcsolatuk volt. Az est elején meghallgattuk elnökünk, Dr. Lakatos-Báldy Zsuzsanna és kommunikációs igazgatónk, Grosser Tamás beszámolóját az idei év eseményeiről, majd egy rövid kvízjáték következett, amelyben mind az öt asztaltársaság nagyon jól teljesített. (Ha szeretnéd kitölteni a kvízt, a következő linken teheted meg: http://www.quiz-maker.com/QS19C6F ). Ezután készítettünk egy közös fényképet, és végre elkezdhettük fogyasztani a finomabbnál finomabb fogásokat.

A vacsora közben még egy meglepetés várta a megjelenteket – a teremben elhelyezett Selfie Box és rengeteg vicces kellék segítségével mindenki elkészíthette a saját hűtőmágnesét, ami örök emlék marad erről az estéről.

Talán furcsának tűnhetett, hogy a svédasztalos vacsoránál a desszertes asztal üresen állt… De ennek is oka volt: a vacsora után a szálloda cukrásza behozta a három MFTE30-as logóval díszített tortát, amit két örökös tagunk, Fáber András és Schaffler György kezdett el szeletelni. Csak hogy egy kicsit sajnálják, akik nem tudtak eljönni: volt panyolai almatorta, Szófia Mira fantázianévre hallgató erdei gyümölcsös torta és barackos túrótorta – mindhárom a cukrászművészet remeke, érdemes megkóstolni őket a Radisson Blu Béke Hotel kávézójában. Az est további része kötetlen beszélgetéssel és Selfie Box-os fényképezkedéssel telt.

Reméljük, hogy jövőre is találkozunk az MFTE különböző rendezvényein és természetesen az év végi Mikulás-vacsorán.

In memoriam Roósz Emil

Szerdán kaptuk a hírt, hogy kiváló kollégánk, szakmánk élő legendája, Egyesületünk örökös tagja, Roósz Emil nincs többé. Hétfőre virradóra hunyt el életének 92. évében. Idén szeptemberben töltötte be 91. életévét szellemi erőinek – mondhatni – teljében.
Utolsó élő tagja volt annak a „nagy generációnak”, amelyiknek az élet és a gyakorlat állított ki felsőfokú diplomát szakmánk tekintélyének növelésére. Talán elég, ha Lomb Kató pályafutására utalunk (neki is hosszú és eseményekben – hol kívánt, hol nem kívánt izgalmakban – gazdag élet adatott meg).
Talán nem is illendő, ha egy ilyen szomorú alkalommal egy olyan személyiségvonása jut először eszembe róla, ami bizonyára segített neki túlélni az elmúlt zivataros évszázad nem egy buktatóját: a derűje, a jókedve, sőt: a vidám nevetése. Panaszkodni sohasem hallottam. Úgyszólván biztosra vehette, hogy csaknem minden helyzetből „kidumálja magát”.
A hangja. Kellemes, tisztán artikuláló bariton, ami a szakmában (és olykor a magánéletben is) előnyös adottság. Emil szerette az életet, és szerette a nőket, a nők meg őt. Egy másik kollégánkkal történt meg az anekdota, de nyilván neki is mondták: „Egy szót sem értek abból, amit mond, de én mégis a bácsit hallgatom, mert olyan szép hangja van.” Akik pedig értették, azok egyöntetűen állítják: ha Emil megszólalt, igazán szép, pallérozott és választékos németséggel (vö.: die Bühnenaussprache), akkor ott egy igazi művelt német ember szólalt meg, és nem olyasvalaki, aki úgy-ahogy megtanult németül.
Élénk, érdeklődő, barátságos és elfogulatlan szellem volt. Szerette és jól ismerte a művészeteket, az irodalmat, a fotót (tanult mestersége volt), a filmet, a zenét (apai örökségként). Így élt át legalább két rémes diktatúrát: az elsőt szinte gyermekként a harmincas-negyvenes évek Németországában (apja, Herr Kapellmeister Roósz, a berlini Hotel Adlon zenekarát vezette hosszú éveken át), majd az ötvenes évektől kezdve Magyarországon. Tartozhatott volna az üldözők közé, ő mégis (kezdetben talán ösztönösen, de később feltétlen tudatossággal) a mindenkori üldözöttekkel rokonszenvezett. Nevetve mutatta azt a tanúsítványt, amely nélkül életveszélyben volt mindenki, aki nem volt rá jogosult a náci Harmadik Birodalomban (vö. Bertolt Brecht: Furcht und Elend im Dritten Reich). Sok mindent tudott az emberekről, a világról, a kultúráról és a nyelvről. Tőle tudom, hogy a szóban forgó igazolványnak annak idején „Ahnenpass” volt a neve. Én már csak a történelemkönyvekben olvastam később róla. Mint ahogyan azt is Emiltől hallottam, hogy a magyar nyelvben is használatos „pimf” (kb.: ócska, pocsék, jelentéktelen) szó eredetileg egy egykori német gyermekmozgalom elnevezésének kezdőbetűiből álló melléknév volt.
„Mindennek más távlatot ád a halál már” – írta Radnóti Miklós.
Távolodsz tőlünk az időben, kedves Don Emilio, de emlékezünk és emlékezni fogunk rád.

Fáber András

  1. október 19

BME mentorprogram

A BME-TFK két éve indította el mentorprogramját, amelynek célja, hogy a tolmács-fordító hallgatók jobban megismerjék a fordítói és tolmács szakmát, még mielőtt a munkaerőpiacra kerülnek. Március 7-én több tagunk, Johnson Andrea, Szarka Lucia és Németh Zsófia is részt vettek a BME által szervezett mentorprogram találkozóján. Mindenki együtt dolgozott 2-2 hallgatóval, akik közül néhányan korábban hallották a mentorokat élesben is tolmácsolni. Emellett segítenek nekik pro bono munkák végigkövetésében, fordítások véleményezésében is. Köszönjük tagjainknak, hogy részt vesznek a programban, ezzel is öregbítve egyesületünk hírnevét.

Translate »